Rozé kacsamell sütőtökös rizottóval
A két mumus: rozé kacsa és rizottó! A kacsamell a nemesebb alapanyagok közé tartozik, így
biztos vagyok benne, hogy amikor közeleg egy ünnep, sokan kacsingatnak rá az üzletekben,
hogy az ünnepi asztalra igazán különleges fogás kerülhessen. Abban is biztos vagyok viszont,
hogy csak kevesen merik végül bevállalni az elkészítését.
Hiszitek vagy sem, nem feltétlenül kell étterembe menni ahhoz, hogy tökéletesen sült rozé
kacsamellet és egy igazán jól elkészített rizottót ehessünk. Kellő törődéssel és
odafigyeléssel, otthoni körülmények között is bátran elkészíthető mindkét fogás.
Jöjjenek a receptek részletes instrukciókkal, amelyeket követve neked is garantált lesz a
siker!
Néhány alapszabály a rozé kacsamellhez
Fontos, hogy amikor elkezdünk dolgozni a kacsával, a hús hideg legyen.
A kacsamellet a bőr alatti gazdag zsírréteggel együtt vásároljuk meg. Ez a zsírréteg
kulcsszerepet játszik abban, hogy a kacsahús ilyen szaftosra és ízletesre tud sülni.
Ugyanakkor különleges figyelmet kell fordítani erre a részre, hiszen kifejezetten
kellemetlen, ha a kevésbé átsült hús mellé vastag zsírréteg és puha bőr társul.
Éppen ezért szükséges a bőrt beirdalni: így segítjük a zsír kiolvadását, és a bőr szép
ropogósra tud sülni. Az irdalást úgy végezzük, hogy éppen csak megkarcoljuk a zsírréteget;
nem kell mélyen bevágni, és nagyon fontos, hogy a húsba semmiképp se vágjunk bele.
Ez a technika segít abban, hogy a sütés során a zsír könnyebben kiolvadjon, a bőr pedig
igazán ropogós és szép piros legyen. A kacsamell akkor a legfinomabb, ha a bőre ropogós,
a húsa pedig vajpuha és szinte omlik.
A kacsamellet mindig hideg serpenyőben, alacsony–közepes lángon kezdjük el sütni, így a
zsír szépen, fokozatosan tud kiolvadni. Csak ezzel a módszerrel érhetjük el, hogy a bőr
tökéletesen ropogós legyen, miközben a húst nem sütjük túl.
Fogyasztás előtt a húst mindig pihentessük. Ez azt jelenti, hogy a sütőből kivéve tegyük
tányérra vagy vágódeszkára, és körülbelül fél–egy percenként fordítsuk át a másik
oldalára. Erre azért van szükség, mert ha túl forrón vágjuk fel, a hús elengedi a
nedvességtartalmát, amitől szárazabbá válik és a színe sem lesz olyan szép.
Néhány hasznos fortély a rizottóhoz
A rizottó akkor igazán finom, ha a rizs szaftos és puha, de nem túlfőtt. Krémes, de nem
folyik, ugyanakkor nem is annyira száraz, hogy megálljon benne a kanál. Ez elsőre kissé
bonyolultnak hangzik, de egy kis odafigyeléssel és néhány alapvető trükkel gyorsan és
könnyedén elkészíthető, még akkor is, ha nem vagy gyakorlott a konyhában.
Nézzük, mik az alapvető szabályok!
Az első és talán legfontosabb szabály, hogy a rizottót mindig kifejezetten rizottóhoz való
rizsből készítsd. A hagyományos rizsből készült „rizottószerű” étel nem számít valódi
rizottónak.
A rizottó elkészítése során a rizst folyamatosan gyöngyöző forrásban kell tartani, mivel ez
segít abban, hogy a keményítő megfelelő mennyiségben kioldódjon a szemekből, amitől a
végeredmény igazán krémes lesz.
Használj jó minőségű fehérbort! Alapszabály, hogy olyan borral főzz, amit szívesen
meginnál magában is.
A főzéshez mindig ízes alaplevet használj, amelyet kis adagokban, merőkanalanként adj a
rizshez. Egyszerre csak annyi levet önts hozzá, amennyi éppen ellepi, és ügyelj arra,
hogy a lé mindig forró legyen. A hideg alaplé visszahűtené a rizst, így az nem tudna
megfelelően megfőni.
Ne spórolj a kevergetéssel! A folyamatos törődés segíti a keményítő kioldódását, amitől a
rizottó igazán krémes állagú lesz.
40 perc
2 fő
Főétel