Az eredeti császármorzsa - avagy smarni - egy osztrák étel, amely liszttel készül és alapvetően egy palacsinta-szerű tészta az alapja, de nem összekeverendő azzal a változattal, amit búzadara hozzáadásával készítenek, mivel annak daramorzsa a neve.
A császármorzsa eredetére számtalan legendát ismerünk, hogy melyik az igaz? Hogy igaz-e egyátalán valamelyik? Nem tudni. Mindenesetre az egyik történet szerint Erzsébet királyné, azaz Sisi udvari szakácsa készítette el először a császári pár számára, ezzel eleget téve Erzsébet kívánságának, hogy készítsen egy könnyű édességet. Állítólag - dacára az igyekezetnek - egyáltalán nem nyerte el Erzsébet tetszését a desszert, amit Ferenc
Józsefnek is elpanaszolt, aki igazságot akart tenni így megkostólta az édességet és rögtön a kedvence lett.
A másik történet szerint maga Ferenc József találmánya. Történt egyszer, hogy az éj leple alatt maga a császár akart palacsintát készíteni, de a kísérlet balul sült
el. Palacsinta nem készült, viszont ennek eredményeképpen született meg az eredeti császármorzsa. Mindenesetre nevét, ami Kaiserschmarrn valóban a császár után kapta. Persze vitathatatlan, hogy a császármorzsa tésztája nagyon
hasonlít a palacsintához, de azért kevésbé hihető, hogy a császár, hálóingben a konyha felé osont és nekiállt palacsintát sütögetni.
A harmadik teória szerint Ferenc József nagyon édesszájú volt és állítólag imádta a palacsintát, olyannyira, hogy volt egy időszak, amikor minden héten tartott egy
palacsinta napot. Csakhogy egy ilyen napon épp
új szakács volt a konyhán, aki nagy izgalmában elrontotta a desszertet. Túl vastag lett a megsült tészta, de nem volt már
ideje újat készíteni, így gyorsan feltalálta magát: egy fakanállal darabokra tépte és így halmozta tányérra a kis darabokat. Rászórt egy kis porcukrot és gyümölcsszósszal tálalta az elrontott palacsintát. Ahogy befejezte, már
el is kezdett pakolni, mert biztos volt benne, hogy ez volt az utolsó napja az udvari konyhán. Nagyobbat nem is tévedhetett volna! A császár nemcsak azért marasztalta, mert ízlett neki az újdonság, hanem nagyon értékelte, hogy
ilyen ügyesen reagált a váratlan helyzetre.
Vannak, akik szerint a legjobb császármorzsa almakompóttal az igazi, de nálunk inkább a baracklekváros verzió terjedt el. Érdemes kipróbálni áfonyalekvárral és vaníliasodóval is. Diót, mandulát, mogyorót is lehet a tésztába szórni, illetve az ilyen gazdagon tálalt császármorzsát érdemes vaníliafagyival is kipróbálni. Hagyományosan serpenyőben készül közvetlenül tálalás előtt, de akár sütőben is megsüthető.
Hasznos tipp: Díszítsd meg néhány levél mentával. A menta frissessége igazán jól illik a különböző lekvárokhoz, gyümölcsökhöz.
A tojásokat válaszd ketté 1-1 tálba: az egyikbe a fehérjét, a másikba a sárgáját tedd.
A fehérjét sózd meg és robotgéppel verj belőle kemény habot.
A sárgákhoz adj a cukorból egy keveset. A robotgéppel ezt is verd fel addig, amíg a cukor teljesen elolvad, habosabb lesz és majdnem kifehéredik.
Az így kapott tojássárgája habhoz add hozzá a lisztet és a tej felét. Keverd simára. A maradék tejet több részletben add hozzá.
Hevíts fel egy nagyobb, magasabb falu serpenyőt egy kisebb darab vajjal.
Közben a fehérjét több részletben, óvatosan forgasd bele. Ne ijedj meg ha a tészta folyékony lesz, ennek ilyennek kell lennie. Kicsit nehezen elegyedik el a tojásfehérje, de kitartás, a végén szép egynemű, habos tésztát fogsz kapni.
Öntsd a tésztát a serpenyőbe és alacsony lángon lefedve süsd addig, míg a teteje is elkezd megszilárdulni.
Egy spatulával körbe válaszd le a serpenyő faláról, majd egy határozott mozdulattal fordítsd át és 2-3 perc alatt süsd meg a másik felét is.
Amikor letelt ez a néhány perc, egy sütőlapát segítségével vagdosd kisebb darabokra.
Egyenletesen hitsd meg porcukorral egy kisebb szűrő segítségével és óvatosan keverd át, így a cukor kivülről rákaramellizálódik a felületére, ami által kívül kicsit ropogós lesz a tészta, míg belül puha lágy marad.
Tálald porcukorral és lekvárral gazdagon.