Ki hinné hogy tejszín nélkül, csupán néhány tojásból, parmezánból és egy kis türelem hozzáadásával ilyen krémes csodát lehet készíteni. Vigyázat, a közhiedelemmel ellentétben az eredeti carbonara nem tartalmaz tejszínt!
A carbonara - mint a legtöbb mára már klasszikussá váló étel - eredete homályba vész, így engedve teret számos elméletnek, amely kísérletet tesz a carbonara eredetének meghatározására.
Az egyik kézenfekvő elmélet szerint
az étel neve az olasz carbonara (szénégető) kifejezésből ered, mivel a szénégető munkások készítették először. A legenda szerint Abruzzo és Lazio tartományból származik és
alapja a
cacio e uovo étel, amely pecorino (vagy más néven cacio) sajtot és tojást (uovo) tartalmazott. Egy ehhez gyökereiben meglehetősen rokon teória szerint a 19. század eleji
carbonari mozgalom előtti tisztelgésként készítették először ezt a tésztaételt. A carbonari mozgalom egy 19. század elején Calabriában létrejött társaság volt, akik Itália
függetlenségéért és egyesítéséért harcoltak. Tagjaik az üldöztetés elől az Abruzzokba menekültek, ahol gyűléseiken a szénégetők munkájához hasonló szertartásokat végztek. Innen eredt a nevük is.
Természetesen a találgatások itt nem állnak meg. Vannak, akik abban hisznek, hogy a carbonara csak a második világháborút követő években jelent meg először Róma környékén.
Ezt bizonyítandó hangoztatják azt a tényt is, hogy a világháború előtti források egyáltalán nem említik és nem szerepel Ada Boni: La cucina Romana (1927) című művében sem.
Az egyik első említése 1950-ben történt, a La Stampa cikkében, amely egy tojásból és szalonnából készült ételként írja le, mely nagy népszerűségnek örvendett az 1944-ben Rómába
bevonult amerikai katonák körében, hiszen a klasszikus amerikai reggeli kötelező elemeiből alkották meg, tojásból és baconből.
Egy ehhez hasonló verzió szerint, a második világháború miatti élelmiszerhiány hívta életre a receptet. Az Egyesült Államokból nagy mennyiségben importált tojáspor
hamar az olasz konyha részévé vált és ennek köszönhetően születhetett meg a carbonara. Elterjedéséhez a római La Carbonara étterem is hozzájárulhatott.
A carbonara-t csak öt alapanyag és egy csipet só alkotja. A tojás, a pecorino romano vagyis a juhsajt, a guanciale - ami egy húsosabb szalonna -, fekete bors, természetesen a tészta és az a bizonyos ici-pici só.
És itt kell megjegyezni, hogy felejtsük el a tejszínt! A carbonara nem tartalmaz tejszínt!
A néhány alapanyag alapján bárki azt gondolhatná, hogy egyszerű elkészíteni, hiszen csak tojás, sajt és egy kis szalonna, nem igaz? De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, mert az elkészítése egyáltalán nem egyszerű feladat!
Sok-sok türelmet és kitartást igényel és nem árt betartani néhány szabályt.
Hasznos tipp: Ha van kedved kicsit kisérletezni a tojásba reszelhetsz egy kis szerecsendiót is.
Az elkészített carbonara-t mindig frissen tálaljuk, hiszen ez azon ételek egyike, ami csak frissen jó! Utólagos melegítésre itt nincsen lehetőség.
Hasznos tipp: A frissen őrőlt bors meghálálja magát, mert annak sokkal intenzívebb, frissebb a zamata, ami nagyon sokat dob a carbonaran.
A szalonnát vágd vékony csíkokra és hideg serpenyőben kezd el nagyon lassan lepirítani. Ez hosszabb időt vesz igénybe, mint elsőre gondolnád, de legyél türelmes. A jól megpirított, ropogós szalonna meg fogja hálálni a gondoskodást.
Amikor megpirult a szalonna, szedd egy tálba vagy tányérra, de az olajat hagyd a serpenyőben, mert erre még szükséged lesz.
A tojásokat egy edényben verd fel, sózd, borsozd és tedd bele a lereszelt pecorinot vagy parmezánt is. Az egészet keverd össze.
Közben a tésztát főzd sós vízben al dentére. A főzővízből egy-két merőkanállal tegyél a zsiradékos serpenyőbe és rázogasd össze a tűzön.
Amikor a víz és az olaj emulziót képez, húzd le a tűzről és a leszűrt még forró tésztát dobd rá. Mehet rá a szalonna is. Rázd össze az egészet egy-két gyors mozdulattal. Figyelem, ilyenkor a gáz már el van zárva a serpenyő alatt.
Öntsd rá a tojásos keveréket és folyamatosan rázogasd. Amikor kicsit hűl a serpenyő, rakd vissza a tűzre egy kicsit és utána megint húzd le. Folyamatosan mozgasd, amíg az egész krémes nem lesz. Ez egy türelem játék, nagyon sok percet vesz igénybe, míg eléred a kívánt állagot. Legyél kitartó! Fontos, hogy ne melegítsd túl a serpenyőt, mert a tojás kicsapódik és rántotta lesz belőle. Körülbelül 55 és 75 fok között kell tartani a hőfokot.
Ha bizonytalan vagy ebben a serpenyős módszerben, van egy másik módszer is. Tegyél egy edényt forrásba lévő víz fölé és vízgő felett, kevergetve főzd krémesre a tojásos, pecorinos/parmezános keveréket, majd ezt egyszerűen öntsd a tésztára és csak forgasd össze.
Frissen reszelt pecorinoval vagy parmezánnal és frissen őrőlt borssal tálald.
Rossz hírem van, sehogy. Ne add fel! Ismétlés a tudás anyja! Legközelebb sikerültni fog!
Valószínűleg túl alacsony a hőfok. Néhány pillanatra rakd vissza a tűzre míg ismét kicsit átforrósodik a serpenyő, majd húzd le róla ismét. Közben folyamatosan rázogasd! Kitartás, sikerülni fog!
Én a spagetti tésztát szeretem hozzá a legjobban.