A crème brûlée egy valódi francia desszertkülönlegesség, amelyért manapság már az egész világ
rajong – nem véletlenül. A tetején ropogós karamellréteg, alatta pedig selymes, vaníliás krém
bújik meg. Elkészítése korántsem bonyolult, ha egy-két részletre odafigyelünk, ugyanakkor nem
az a desszert, amely ripsz-ropsz elkészül: a sütőben hosszasan kell gőzölni, majd érdemes
hűtőben pihentetni.
Egy kis történelem
Ahogyan az ilyen klasszikus desszerteknél gyakran előfordul, a crème brûlée eredetének
felgöngyölítése sem egyszerű feladat. Annyi bizonyos, hogy a vaníliás krém ötlete több
helyen is felbukkant a történelem során.
A crème brûlée történetével foglalkozó források jelentős része a Cambridge-i Egyetem
Trinity Kollégiumához köti a desszert megjelenését, ezért az étlapokon gyakran találkozni
a Trinity cream elnevezéssel is. Ennek ugyanakkor látszólag ellentmond, hogy a Trinity
College hivatalos álláspontja szerint „annak a történetnek, miszerint magát a crème
brûlée-t a kollégiumban találták fel, szinte biztosan nincs tényalapja”. Annyi azonban
bizonyos, hogy itt 1879-ben mutatták be a desszertet „Trinity Cream”, illetve
„Cambridge-i égetett krém” néven.
Hogy még összetettebb legyen a kép, a spanyolországi Katalónia régiónak is megvan a maga
története egy hasonló desszert születéséről, amelyet ma crema catalana néven ismerünk.
Egy legenda szerint katalán apácák készítettek hasonló krémet egy látogató püspöknek,
ám az túl folyékonyra sikerült. A helyzet mentésére „perzselő” cukrot szórtak a tetejére,
amitől a püspök felkiáltott, hogy a krém „megégett”.
Egy másik változat szerint a crema catalana története egészen a 14. századig nyúlik
vissza, és inspirációként szolgált más nemzetek konyhájának is. Első írásos említését
Bartolomeo Stefani Latte alla Spagnuola (1662) című művéhez kötik, amelyben már megjelenik
a lágy, vaníliás krém tetején a roppanós karamellréteg. Fontos különbség, hogy a crema
catalana sűrűbb, pudingszerűbb állagú, mivel keményítőt is tartalmaz, és vízfürdő nélkül,
forróbb sütőben készül.
A crème brûlée első francia nyelvű írásos említése François Massialot 1691-ben megjelent
Cuisinier royal et bourgeois című szakácskönyvében található, majd egy 1740-es forrás
ugyanezt a receptet crème à l’Angloise, vagyis angol krém néven említi.
Bár a crème brûlée története kissé kaotikus, annyi bizonyos, hogy az 1980-as években
indult el világhódító útjára, nagy valószínűséggel Sirio Maccioni és a New York-i
Le Cirque étterem közreműködésének köszönhetően.
Az elkészítés technikája
A tökéletes crème brûlée titka egyetlen dologban rejlik: a tojássárgája nem csapódhat ki.
A forró tejszínt türelmesen, kis adagokban, folyamatos keverés mellett kell a cukorral
kikevert tojássárgájához adni. Ha ezt nem kapkodjuk el, a végeredmény tökéletesen selymes
krém lesz.
A ropogós karamellréteg csak a gőzölés és a pihentetés után, közvetlenül tálalás előtt
készül el. A tetejére szórt cukrot zsebsárkánnyal karamellizáljuk – vendégek előtt
különösen látványos mozzanat.
Tálalási tippek
A crème brûlée behűtve, frissen karamellizált cukorréteggel a legfinomabb. A roppanós
karamell a desszert igazi dísze, minden más dekoráció felesleges. Ha szeretnéd, néhány
szem bogyós gyümölcs még elfér rajta, de ennél több már elvonná róla a figyelmet.