Hobbikertészet - Habanero projekt - avagy hogyan szelidítsük meg a világ majdnem legerősebb chilijét?
Immáron ez volt a második nyár, hogy a balkonkertemben megpróbálkoztam a chilipaprika termesztésével. Tavaly még egy hagyományosabb fajtát választottam, ami végül bő termést adott és még az átteleltetés is sikeresnek bizonyult, ezért úgy gondoltam idén különlegesebb fajtával próbálkozom. Így esett a választásom a gyümölcsös ízvilágú, méltán híres habanerora. A vicces az, hogy nem is igazán vagyok oda a brutál erős chilikért. Nálam az ételek csípőssége körülbelül kimerül abban, hogy csak annyi chilit adok az ételhez, hogy ne legyen ordítóan csípős, de kapjon egy kis gellert az íze.
Ebből a szempontból nézve nem biztos, hogy jó választás volt a habanero, hiszen ez az a chilipaprika, amely egy rövid ideig a világ legerősebb paprikájának címét viselte. Egy átlagos habanero paprika 100.000-350.000 erősségű a Scoville skálán, tehát nagyjából százszor csípősebb, mint a jalapeno. 1999-ben Guinness világrekorder volt, persze ez nem azt jelentette, hogy csípősebb paprika nem létezett, csak a többit nem ismerték még olyan széles körben, mint a Habanero-t. Engem is megvett azonnal. Nagyon tetszett a formája és a beígért enyhén édeskés, gyümölcsös ízvilág, ezért arra gondoltam majd csak megszelídítem valahogy.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a teraszom déli fekvésű, ezért egész évben fürdőzik a napfényben, ami nem hátrány akkor, ha chilipaprika termesztésébe fogunk. Pláne nem a habanero esetében, hiszen ez a fajta chilipaprika Dél-Amerikából az Amazonas vízgyűjtő területeiről kezdte meg - most már mondhatjuk - világkörüli útját; innen terjedt el először a karibi térségben, majd tovább a Yucatán-félszigetre. Az elnevezése kicsit félrevezető hiszen ez a fajta chili Kubában ritkán tartozik a termesztett fajok közé, viszont Európában - szerencsére vagy szerencsétlenségünkre - a megváltozott klíma miatt képes már viszonylag nagyobbacskára nőni és - ahogy nálam is bebizonyosodott - viszonylag bő termést adni.
Április közepe-vége felé vettem meg a palántát majd egy közepes cserébe ültettem és a teraszom legnaposabb részére állítottam. Egész nyáron szorgalmasan öntöztem és izgatottam figyeltem, ahogy újabb és újabb hajtásokat hoz, virágba borul, majd megjelennek rajta az apró, harang alakú zöld chilipaprikák. Körülbelül augusztus derekán jártunk már, amikor elkezdtek a kis zöld paprikák színesbe fordulni. Mivel a megvásárolt palánta címkéjén nem volt feltüntetve a paprika színe, ezért napról-napra izgatottan figyeltem, hogy milyen színű terméseket hoz. Az érett habanero lehet piros, narancssárga vagy sötét bordó színű. Nekem végül mindhárom fajtából lett, mivel sikerült olyan tövet választanom, amelynél a földből három ágacska bújt ki. Mivel bizonytalan voltam, hogy ez egy palánta csak korán elágazott vagy három különböző és mivel tavasszal már nem mertem bolygatni, ezért egyben hagytam. Kicsit izgultam, hogy nem fogják-e egymást elnyomni, de szerencsére mindhárom ágból életerős növény fejlődött.
Hogyan szelídítettem meg a habanero csípősségét
A bő termésnek köszönhetően, bőven volt lehetőségem kísérletezni. A chilit - legyen az bármilyen típus - számtalan módon tartósíthatjuk télire. Száríthatjuk, fagyaszthatjuk, eltehetjük ecetes salátalében vagy olajban, de főzhetünk belőle különböző ízesítésű szószokat is. Abban biztos voltam, hogy úgy tudom az erejét csillapítani, hogyha valamivel társítom, ezért a szószok felé indultam el. Ezzel a módszerrel kicsit elvehetünk a csípősségéből, viszont ráerősíthetünk az édeskés, gyümölcsös zamatra. A nagy kedvencem, a könnyen elkészíthető fűszeres habanero szósz lett. Ezzel a recepttel azokat is el lehet varázsolni, akik a visszafogottabb csípős ízek hívei, mivel az édes és savanyú íz tökéletes egyensúlyban van a csípősséggel.
Itt kell megjegyezni egy nagyon fontos dolgot! Mielőtt nekiesnénk a chilinek legyünk rendkívül körültekintőek: nem csak városi legenda, hogy egy erős chili képes a bőrünkön égési sérüléseket okozni. A feldolgozás során mindig használjunk kesztyűt és ha valamilyen módon melegítenénk, ügyeljünk rá, hogy a kicsapódó pára nehogy megcsapja az arcunkat, szemünket! És így végére még egy "pro" tipp tőlem (saját tapasztalatból): ügyeljünk rá, hogy a chili feldolgozásakor használt eszközöket (vágódeszka, kések, edények) alaposan, bő vízzel, akár többször mossuk el, különben élvezhetjük a habanero csípősségét olyan ételekben is, amelybe nem biztos, hogy chilit szántunk. :-)